Idén a kiégés jeleit vettem észre magamon. Már tíz éve foglalkozom színjátszással! Szóval észrevettem, hogy a drámás alkalmakon nem vagyok annyira lelkes, mint korábban. Ezért úgy döntöttem, még jobban rálépek a gázra! Korábban egyszerre csak egy folyamat alapú kurzusra jártam, most kettőt csinálok egyszerre! Ezt pedig azért léptem meg, hogy fél évvel később felmérjem, mennyire érzem magam motiváltnak a folytatásra. Ha nem, nyugodtan váltok, és foglalkozok más dolgokkal, amik örömet okoznak. Ha segít a motivációmon ez az aktív fél év, akkor még nagyobb erőbedobással és még nagyobb léptékkel igyekszem belevetni magam ebbe a világba, amelyben annyi kalandot éltem meg!

Szeptember első hetében elindult az első kurzus. Egy improvizációs csoportba csatlakoztam, ahol egy kiváló és persze kreatív tanár segít minket jó impróssá válni. A csapat nagy szerencséje, hogy veterán játszók verődtek össze rajta, akik rendelkeznek kisebb-nagyobb előadói tapasztalattal. Ez segített nekünk, hogy ne kelljen mindent az elejéről újravenni. Elég volt ezen az első alkalmon újra emlékeztetnünk magunkat a legalapvetőbb improvizációs szabályokról, amelyek fontosak a jelenetekben. Az egyik ilyen:

Mondj igent! Ez nyilván igaz, de a tapasztalt imprós azt is tudja, mikor lehet nemet mondani a jelenetben. Honnan? Tapasztalatból. Minél többen szerepel a játszó, annál jobban kialakul benne az érzék, hogy tudja, mikor milyen jelenetben, és hol lehet megfelelően nemet mondani, majd azt hatásos fordulatként használni.

A második héten már igazán a mélyvízbe kerültünk. Megjelent egy számomra sokat vitatott szabály:

Szeressük egymást! Számos jelenet a konfliktusokon alapul. Valóban mindig fontos, hogy a jelenetben szereplők közötti viszony a szereteten alapuljon? Számos eset mutatja, hogy a legviccesebb, és olykor a legélesebb jelenetek is a szereplők közötti ádáz rivalizáláson és utálaton alapulnak. Jó példa erre, amikor két híradós a kamera előtt egyre szenvedélyesebben, egymás túllicitálva igyekeznek egyre nagyobb hatású hírrel figyelmet kelteni, vagy a férfiak igyekezete, amikor ugyanazt a nőt próbálják elcsábítani. Nem vita tárgya, hogy a szereteten alapuló jelenet is izgalmas, és jó nézni, de tapasztalt játszók remekül tudnak bemutatni rivalizálásokat.

A harmadik héten a fókusz a többfelé figyelésen volt. A kettőnél több fős improvizációs jelenetek egyik fő nehézsége, hogy a szereplőnek nagyon kell koncentrálnia, hogy minden szereplőre oda tudjanak figyelni. Ez nem csak a kezdő, de a már tapasztalt imprósok számára is egy kifejezetten nehéz szabály. Persze vannak ezt segítő gyakorlatok, de erre is csupán a rendszeres gyakorlás a megoldás. Majd, még ezen az alkalmon felmerült még egy fontos probléma:

A jelenet haladjon egy cél felé!

Sok improvizációs jelenet állandó problémája, hogy semerre sem tart. Mert a játszóknak nincs ötletük. És bármi, ami eszükbe jut, azzal nem biztos, hogy a társuk tud kapcsolódni. Ilyenkor fordul elő az ún. halmozás. Amikor több problémát is felvetnek a szereplők, akár felváltva, és azok csak úgy megmaradnak, megoldás nélkül. Korábbi gyakorlatok tapasztalata, és ez az alkalom is megerősítette, hogy ilyenkor fontos inkább kevesebbet beszélni, illetve többet figyelni és mozogni! Így egyszerűen el lehet kerülni a halmozást! Egy probléma felmerül, az magában a cél! Megoldani, majd továbbmenni!

Tény, hogy a harmadik hét indította be a kreatív fogaskerekeimet. Ez már önmagában is hasznos! Nem beszélve a sok új játékról, amelyet a tanárunk bemutatott nekünk! És ez még csak az eleje. Ráadásul az ezzel párhuzamos kurzus csak most fog elkezdődni! Szóval tanulásból jut még elég. Bízzunk benne, hogy hamarosan motivációból is.