Az ImproSOKk továbbra is eredeti formában létezik. A mostani, vagyis a 2022. november 1-i alkalmat én tartottam, hogy azokon olyan játékokat próbáljak ki, amelyeket korábban csak olvastam. Tesztelni kívántam az adott játék sikerét vagy alkalmatlanságágát.

Az tény és való, hogy nem minden játék alkalmas ugyanarra a célra, és nem minden játék talál be a közönségnél azonnal. Hiszen adott napon, adott személyiségek próbálják ki, akiket befolyásol számos külső inger, és ezáltal az aznapi hangulatuk. Ennek tudatában építettem fel egy olyan alkalmat, amiben kizárólag olyan játékokat vettem elő, amelyek abban a formában az alkalmainkon nem jelentek meg ezelőtt. És – utalva az előző gondolatomra- ezek vagy bejönnek, vagy nem. Nagy segítségemre volt a relatíve sok játszó, ami alkalmat teremtett arra, hogy egy-egy játékot mások is kipróbáljanak. Ezzel is lehetett mérni az adott játék sikerességét: ha egynél többször senki nem akarta kipróbálni, tovább léptünk rajta.
Az alkalom elején, az ún. bemelegítő körben ugyan nem hoztam be új gyakorlatokat, ennél a résznél csupán tudatosan épült fel az, hogy az egymás után következő játékok, célját tekintve a összpontosítást, a bemozgást, a térhasználatot és a hangokkal való játékot segítették. Ezzel is előkészítve a terepet annak, hogy a későbbiekben leginkább jelenetekben szerepelnek majd a játszók. Az első jelenetalkotások is inkább bemelegítőjátékoknak minősültek, így például, amikor megkértem 2-3 szereplőt, idézzenek meg egy jellegzetes helyszínt, de mindezt némán tegyék. A második próbálkozás után gyorsan életre is kelt egy uszoda.

A második példa egy jóval nehezebb játék, amikor 5 játszót kértem arra, hogy próbáljanak meg együtt beszélni, amihez kifejezetten nagy figyelemre van szükség. Ez nemhogy 5 főnek, de legfeljebb 3 játszónak is nehezen ment. Ezt a játékot ugyanakkor úgy éreztem, nem érdemes elvetni, mert kifejezetten erősen készteti a résztvevőket az egymásra figyelésre. Jóval sikeresebb játék lett az ún. Lemezvilág-játék, ahol a jelenetben a játszók feladata az lett, hogy maradjanak jelenetben, de mindig próbáljanak egyenlő távolságban eloszlani a térben. A jelenetben folyamatosan ide-oda mozognak, és viccessé tette a jelenetet, hogy mindig megmagyarázzák, miért mennek a tér egyik pontjából a másikba.
Az alkalom fő részét adó, jelenetalkotó játékokban voltak olyan gyakorlatok, amelyeket magam sem tudtam jól megoldani. Így például, hogy egy kötött helyszínen (buszmegálló) beérkező, a játszók által elképzelt karakterek mikor és milyen sorrendben érkezzenek be a jelenetbe. Az sem vált egyértelművé, egy ilyen játékban egyszerre hány fő tud szerepelni, hogy ne forduljon a jelenet káoszba. Ez az a játék, ami még javításra szorul.
Jól sikerült viszont, amikor a szereplők gondolatait a jelenetben kihangosítottuk, vagy amikor egy randi-jelenetben a résztvevőknek csöngetésre gonosz dolgokat kellett csinálniuk a randi partnerükkel.

Az alkalom végén 3-4 olyan játék volt, amit vagy kihagytam, vagy időben nem sikerült megajánlani a játszóknak, ami önmagában tipikus, és jó, ha mindig marad 3-4 ilyen játék tartalékban az alkalomvezetőnek. Minden összevetve ez a kísérleti jellegű alkalom jól sikerült. A legjobb visszajelzés, amit kaptam, hogy jól működtek a mozgásos játékok, és pörgős is volt az alkalom. Már csak arra lenne szükségem, hogy ezt a pörgős ütemet fenntarthassam. Ezeket, az általam „kísérleti alkalmaknak” nevezett esteket igyekszem többször is behozni, amihez viszont továbbra is szükséges újabb játékokat megismernem. Játékgyűjtemény van bőven, csak győzzem idővel elővenni és áttanulmányozni!