Budapesten már rengeteg színjátszós csoport alakult ki az elmúlt öt évben, és változó intenzitással hirdetnek alkalmakat. Ahogy változó az is, hogy ezek a csoportok nyitott, vagy zárt, tehát folyamatban gondolkodó tréningeket hirdetnek meg. Mind a két típusú tréningnek vannak előnyei és hátrányai, de idő, pénz és helyhiány miatt általában csak a komolyabb hátérrel rendelkező társulatok engedhetik meg maguknak, hogy nyitott és zárt alkalmakat is hirdethessenek egy időben.

A színjátszás iránt érdeklődők, akik még nem igazán ismerik ezt a világot, számukra egyértelmű választás lehet, hogy egy olyan alkalmat keressenek, amely nyitott és nem szükséges hozzá elköteleződés. Ebben a fázisban az új résztvevők gyakran csak megfigyelnek. Nem szívesen játszanak, inkább csak megnézik a drámaórát, az óratartó tanárt, a játékokat, és a résztvevőket. Szerencsére eddig csak jó tapasztalataim voltak. A kezdő résztvevő ugyan az első pillanatban csak kívülről szeretné megszemlélni a tréninget, de nem tart hosszú időbe, amíg bevonódik. Hiszen természetes reakció, hogy az addig, kívülállóként létező személy már a csoport része kíván lenni, benne akar lenni a közös játékban.

Az viszont már személyiségtől függ, hogy a kezdő játszó a benyomásai alapján végül hogyan dönt arról, hogy szeretne-e egy zárt csoportba bekapcsolódni, vagy megelégszik a nyitott alkalmakkal. Nem egyszer tapasztaltam, hogy az egyes személyek már az első nyitott alkalom után egy zárt, folyamat alapú színjátszóba kívántak bekerülni… és olyan gyorsan ki is menni a csoportból.
A legegészségesebb megoldás lehet, ha egy érdeklődő elmegy az adott színjátszó csoport legalább 3-4 nyitott alkalmára, hogy jobban megismerhesse a csoport tagjait és a drámatanárait, és csak az után dönt arról, hogy esetleg hosszabb távon dolgozna-e velük szívesen.

A nyitott alkalmak előnye, hogy nincs elköteleződés. Emiatt is van az, hogy az alkalmak nem egymásra épülnek, az adott drámaóra témája, a gyakorlatai nem feltételezik, hogy ezzel még több hétig, vagy hónapokig kellene foglalkoznia a résztvevőknek. Leginkább tanulságos, sok esetben könnyed alkalmak ezek, ahol a résztvevő megismerhet egy közösséget, és akár barátságok, ismeretek, kapcsolatok is születhetnek, még sincs szükség teljes elköteleződésre.
Hátrány lehet, hogy egy bizonyos pont után a résztvevő túlságosan monotonnak érzi az alkalmakat, vagy áldozatul esik a „lojalitásérzésnek”. Ez utóbbi kifejezés egy megfigyelésből született, miszerint a résztvevők már nem gondolkodnak abban, hogy új helyeket keressenek, vagy kipróbáljanak, hanem az adott csoporttal maradnak, még ha az elképzeléseik, elvárásaik nem is teljesen fedik azt, amit az adott csoport nyújtani tud.

Ha az ember végül úgy dönt, egy zárt, folyamatalapú csoportba szeretne becsatlakozni, amely valamilyen előadásra készít fel, vagy egy képzés ad, annak egyértelmű előnye, hogy a folyamatos csoport- és személyes fejlődés nyilvánvaló. Az alkalmak egymásra épülnek, kialakul egy zárt, támogató és összetartó közösség, amely összeszokik, így a munka egy bizonyos pont után nagyon gördülékeny. A zárt csoportokban kialakul a mélyebb barátságok lehetősége, ami esetleg majd túlmutathat a színjátszó alkalmakon.
A zárt alkalmak egyik hátránya adódhat abból, ha a csoportot vezető tanár maga dönt minden helyzetben, és nem veszi figyelembe, ha a tagok számára a tanár által választott irány kényelmetlen, vagy ellenérzéseket szül. Emiatt több tanár választási lehetőségeket is ad a résztvevőknek, hogy közösen válasszanak irányt, amely felé a csoport elindul és a folyamat végére elér. Hogy ez a folyamat meddig tart, a tréning tartalmától, a résztvevők összetételéről, a személyiségektől és a csoport lehetőségeitől is függ. Szinte minden drámás csoport eltérő szakaszokra bontja saját folyamat alapú tréningjeit: egy hetes, tíz hetes, három-négy hónapos, vagy akár egy éves folyamatok.

Sokan végül aszerint is döntenek, hogy időben és pénzben mit tudnak megoldani, illetve hogy a személyiségéhez mi áll közel. A saját tapasztalatom az, hogy Budapesten számos nyitott színjátszó működik, amelyek időben is sok esetben illeszkednek a legtöbb érdeklődő időrendjéhez, és megfizethető árban, vagy ingyen vannak. Természetesen a tapasztaltabb, sok éve drámát oktató személyek magasabb árban dolgoznak. Csupán 3-4 olyan, általában a belváros szívében működő drámás csoportok kérik meg az órájukért a magasabb árat, ezekben az esetekben viszont valóban felejthetetlen alkalmat biztosítanak.