Tavasszal a Metro Works színházművészeti szabadiskolája szervezett meg két hétvégi workshop alkalmat, amelyek a közösségi színház megteremtéséről szóltak. Ezeket a tréningeket Szivák-Tóth Viktor tartotta. Ezeken a tréningeken olyan tudást szereztem, amelyek alapvetően befolyásolták a látásmódomat, a folyamat alapú színházi tréningek menetéről és lehetőségeiről.

Hogyan építsünk fel egy színházi műhelyt? Miről készítsünk előadást? Viktor ezeket a kérdéseket tette fel, mint a tréningünk fő fókusza. Majd a következő napokban meglepő, de szimpla drámás résztvevőként éreztem magam, mégis megtanultam annak a lehetőségét, hogyan alkossak közösségi színházat.

Mert az alapkérdésre Viktor egyszerű választ mutatott meg nekünk: játszunk! Vagyis, drámás gyakorlatok sorozatával ezt elérhetjük, aminél persze fontos a sorrend és a drámás közösség tulajdonságai, de ezeket felmérve, jól megismerve, a saját csapatunkkal egy színházi produktum elérése lehetséges.

Hogy nagyon konkrétumokba bocsátkoznék, kezdetben nagy hangsúly van a csapat összeszokásán. Fontos hogy a csapattagok jól megismerjék egymást. Ezt követné a színházi jelenlét gyakorlása. Erre a legtöbb játékkönyv sok ötletet, gyakorlatot kínál, amelyek egy része az interneten is megtalálható. Mindkét elemre fontos sok időt hagyni. Természetesen minden tréningalkalomnak bemelegítőkkel kell kezdődnie, hogy a csapatot hangulatba hozzuk, átmozgassuk, koncentrált figyelemre szoktassuk őket, és egy-egy beszédtechnikai gyakorlattal is erősítsük a színházi jelenlétüket. Ez utóbbit én magam is az egyik legfontosabbnak tartom.

Ezt követi az a fontos pillanat, hogy a csapattal egy olyan témát kell kiválasztanunk, amely minden tagot érdekel. Erre van is több drámás gyakorlat, Viktor ezeket prezentálta számunkra. Az izgalmas az volt, hogy szinte azonnal működött, hogy a témákról interaktív beszélgetéseket folytattunk le. Ezt a formát vitaszínháznak nevezik.

Amikor megtaláltuk a témát, arra ráépítve lépett a tréning egy új szakaszba, amikor különböző formákban alkottunk improvizatív jeleneteket. Ezek a jelenetek karaktereket, viszonyokat, és ez által történeteket hoztak magukkal, ami már körvonalazott egy lehetséges színházi előadást. Persze ezek a jelenetek még a nyers formájukban vannak, és olykor még egymástól függetlenül is állnak, néha még logikai problémák is lehetnek közöttük. Pontosan ezért szükséges támaszkodni ennél a szakasznál a rendezőre, aki külső szemlélőként ránéz a folyamatra. Rendszerbe teszi az egyes jeleneteket, javaslatokat tesz a hiányzó elemekre.

Itt már nem csupán azért van felelőssége a rendezőnek, hogy a jeleneteket sorba tegye, ennél a pontnál már a kreativitásán múlik sok minden, ami a végső előadásban már megjelenhet. Ezért fontos, hogy minden ilyen drámás közösségnek legyen egy olyan tagja, aki felel az irányításért. Nevezzük őt tanárnak, színházi rendezőnek, vagy egyszerűen a drámás csapat vezetőjének, a lényeg, hogy ennél a pontnál már neki kell beleadnia a folyamatba plusz kreatív energiákat, az előadás plusz elemeinek a megalkotásához. Ehhez pedig sok előkészítést kell magára vállalnia.

Ezt a plusz munkát egy ilyen folyamatban én lehőségként láttam, ahol új ismereteket adhatok át a közösségemnek. Mert bizony, egy ilyen közösségi színház rendezőjeként fontos, hogy sokat olvassunk, színházi előadásokat nézzünk, és más drámafoglalkozásokat figyeljünk kívülről. Hosszú és nagy figyelmet igénylő folyamat ez, de aki szereti csinálni, annak nagyon izgalmas lehet az ilyen hosszú előkészületi szakasz.

Ami viszont nem a rendezőn múlik, hanem az egész közösségen, az előadás egészére vonatkozó irány, a karakterek alkotása, és a résztvevők visszajelzései. Megtanultuk a tréning során, hogy egy ilyen folyamatban a csapat tagjai egymást tudják fejleszteni, ha folyamatosan egymásra figyelnek, visszajelzéseket adnak és segítik a másikat a saját szerepükben.

Ezek voltak a legfontosabb pontok, és a tréning további részében olyan plusz elemekkel kísérleteztünk, amik az előadás megalkotásának folyamatát támogatták. Így például, hogy milyen adottságai vannak a helyszínnek, ahol az előadást megteremtik – és amely lehetőleg azonos, vagy hasonlít arra a helyszínre, ahol az előadást bemutatják. A másik ilyen példa a különböző drámás formákkal való kísérletezések, amelyek akár elvont formák is lehetnek. Hasonló többletet jelent, ha végiggondolja a csapat, milyen tárgyak és egyéb látványelemek használhatóak az előadásukban.

A tréning utolsó részében egy nagy táblázatban összesítettük a cselekményt, a jelenetek sorrendjét, hogy az hol helyezkedik el a történetben, és a jelenethez tartozó kellékeket. Ez a nagy táblázat az egész csapat mankója lehet, hogy egészében átláthassa az előadás folyamatát, menetét.

Viktor hétvégi tréningjei nagyon fontos tudást adtak át nekem. A lehetőséget, hogy ezt kamatoztassam, szinte azonnal az ambíciómmá vált, annak ellenére, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lenni, és kivárni, a pillanatot, amikor az élet úgy hozza, hogy lesz olyan helyzet, amikor körülöttem kialakul egy erre fogékony közösség.