Miután júniusban feloldották a koronavírus járvány miatt bevezetett karantént, szép lassan a korlátozásokat is enyhíteni kezdték. A színjátszó csoportok, amelyek márciusban egyik pillanatról a másikra elhalasztották a programjaikat, most elkezdtek az újrakezdésen gondolkodni. A hónap végére Budapesten az élet majdnem olyan, mint a karantén előtt. Legalábbis egyre több drámás alkalmat indítanak újra, az online felületet elhagyva pedig a régi közösségek tagjai újra találkozhatnak egymással, és a játék folytatódik! Néhány színjátszó csoporttal beszélgetve, kialakult bennem egy általános kép az online térben létezés, majd az újrakezdés megéléséről, ahogyan ezek a közösségek látták.

Létezés az online térben

Természetesen a társulatok, a karantén bevezetésével nem álltak le teljesen. Egy-két hét gondolkodás és újra-szervezés után alkalmakat szerveztek az online térbe. Az ilyen jellegű tréningek nyilvánvalóan más hatást jelentettek a játszóknak, és teljesen új terepet jelentettek sok drámatanárnak, trénernek is. Ebben fel is fedeztek sok lehetőséget, és egyes játékok, az online kapcsolódással is jól működtek. Például a tárgyakkal való imprós játékok kifejezetten sokféle módon helyet tudtak kapni ezeken az alkalmakon, és kreatív ötletekkel gazdagították azt. Hiszen az otthon levő eszközök több ilyen ötlethez adtak támpontot. Tehát az online tér nem feltétlenül jelentett korlátoltabb lehetőségeket.

Érdemes megjegyezni, hogy mivel a karantén idején sokan otthonról dolgoztak, főleg a közösségi oldalakon alakultak ki olyan fórumok, amelyek főleg az óraadók felkészülését segítették elő. A Magyar Drámapedagógiai Társaság külön online csoportot hozott létre annak érdekében, hogy a drámatanáraik és a csoport többi tagja megoszthassa saját óratervét, színházi nevelési és egyéb óravázlatát, véleményezésre, vagy a további óratervek készítésének támogatására. Ezek az új fórumok is a tréningeket megelőző háttérmunkákat segítették, és ezzel kialakult egy új munkamódszer is.

Tervek és változások

Szinte mindenkiben felmerült a kérdés, hogy mikor lesz a karanténnak vége, és ha vége lesz, mi jön azután? Erre eltérő válaszok születtek, annyi azonban közös volt minden színjátszó csoportban, hogy a közösséggel kapcsolatos háttérszervezésekre ekkor több idő jutott. Voltak társulatok, akik az online alkalmak által szervezett tapasztalatokat beépítették a karantén utáni elképzeléseikbe, és júniusra már kész tervekkel indultak újra el. Más csoportok visszafogottan beszéltek a terveikről, hátha ősszel a koronavírus második hulláma miatt újabb megszorítással kellene megbirkózniuk. Volt egy harmadik válasz is: nem terveznek előre, hanem az adott helyzethez alkalmazkodva improvizálnak.

A jelen

A korlátozások enyhülése lassú újrakezdést tett lehetővé. Újra indultak a tréningek, de egyenlőre nincsenek hosszútávra szóló alkalmak. A legtöbb program még nyitott műhelyt jelent, és csak a karanténhelyzet előtti zárt alkalmak közösségeiben indították újra a zárt alkalmakat. Egyenlőre még kevés a megtartott előadás, azokat is a szabad téren tartják meg. A zárt térben való előadások újraindulása még bizonytalan. Egyenlőre a legtöbb társulat kivár, és alkalmazkodik a változó körülményekhez.

(Fotó: Fortepan)

Ez nemcsak újrakezdés a társulatoknak, de újrakezdés nekem, a résztvevőnek. Néhány hónap alatt a budapesti színjátszós világ jelentősen megváltozott, és ezáltal én magam is keresem ebben az új helyzetben a helyem. Erre pedig a rövid válaszom csak annyi: maradjunk spontánok, folytassuk a játékot, aztán meglátjuk. A hosszú válaszom pedig: szükségem lesz arra, hogy újra megtaláljam azt az irányt, ami segít nekem, hogy jobb imprós, jobb tréner, jobb szervező legyek. Tehát érdemes nyitott szemmel járni és minél több lehetőséget kipróbálni

A korábbi beszélgetésekért külön köszönet Borbás Gergőnek, az Itt és Most Társulat művészeti vezetőjének. Horváth-Töreki Gergely drámatanárnak, illetve Markos Szilvinek és Ménesi Helénának, a HatásSzünet Műhely drámatanárainak.