Százszámra lehet találkozni az interneten és a közösségi oldalakon, motivációs üzeneteket gyártó kezdeményezésekkel. Az alapötletet talán már sok imprós csoport átvette. Én először az Itt és Most Társulat tavalyi programjában találkoztam vele először. 2019-től, rendszeresen, minden héten megosztottak egy új, kis rövid mondatot azzal kapcsolatban, mit javasolnak, hogy az életünk színesebb, kreatívabb és izgalmasabb legyen. A kezdeményezést egész évben követtem, majd átgondoltam, rám hogyan is hatott.

Talán nem vagyok egyedül azzal a megállapítással, hogy az Itt és Most Társulat Budapest legdinamikusabban fejlődő improvizációs csapata. Róluk 2017-ben már írtam egy interjút. Azóta sok minden változott. A társulati tagjainak száma bővült, saját helyük is lett a belvárosban, és számtalan fontos közéleti programban vettek részt. Alapvetően viszont a módszerük nem változott, hogy a színházi nyelven keresztül alkossanak és fejezzék ki magukat.
A tavalyi év elején az 51 darab, rövid kis instrukciókat tartalmazó üzeneteiket hetente osztották meg Facebook- és Instagram- oldaluk felületén, ahol a többség követi őket. Az üzenetek eredetisége fogott meg. Pont azért, mert nem kívántak hosszas fejtegetést hozzá párosítani az üzenetekhez, és mert nem az volt a benyomásom, hogy légből kapott szép szavakat használnak, nálam ezek a mondatok telibe találtak, akár tudatos marketing volt ez a részükről, akár nem.

Ezek a rövid üzenetek arra ösztönzik az olvasóikat, hogy igyekezzenek ezeket az egyszerű kis szabályokat minél jobban az életük részévé tenni. Ezekre az ember akár magától is gondolhat, végigfuthat az agyán, és ezért voltak ezek az üzenetek olyan megmosolyogtatóak. A teljesség igénye nélkül szeretnék pár ilyen üzenetet kommentálni.

„Készítsz inspirációs falitáblát!”

Ha az ember impulzívabb személyiség, aki ösztönből cselekszik, vagy hirtelen ötlettől vezérelve valósítaná meg az elképzeléseit, egy falitábla mindenképp hasznos lehet, akár rövid motivációs üzeneteket hozzáadva. A táblára felírt dolgok idővel rendszeressé válhatnak, ha odafigyelünk. Így idővel a falitábla akár új ötletek kerülhetnek fel.

„Légy kíváncsi!”

Ami a színjátszóra járó közösséget illeti, talán evidens. Nem szükséges csak egy drámás közösségben tengődni, érdemes másokat is felfedezni. A Facebook-csoportomban is az egyik törekvés az, hogy minél több embert, minél több csoporttal megismertethessek.

„Kísérletezz!”

A színjátszók egyik alapvető gyakorlatához tartozik a folyamatos ötletelés, új formák kipróbálása és tesztelése. Egyes ötletek működnek, mások nem. Egyet nem szabad: feladni! A színjátszás egyik velejárója, hogy az ember folyamatosan fejlődik, és ki is alakul benne az igény a folyamatos fejlődésre.

 „Olvass könyveket!”

Nagy könyvszeretőként ezt csak támogatni tudom! Akár papíron, akár elektronikus eszközön, de fontos, hogy az ember olvasson. Millió egy érv szól amellett, hogy az olvasás mennyire fejleszti a személyiséget. És még egy dolog: csak rajtunk múlik, hogy hogyan találunk időt erre a páratlan, minket gazdaggá tévő cselekvésre, az olvasásra!

„Tölts több időt kreatív emberekkel!”

Ez végül is adja magát, főleg ha az ember színjátszókra jár. Mindig együtt, egymástól inspirálódunk. A jó játszó segíti, ötletre, gondolkodásra készteti a társát. A közös alkotás szépsége pedig kevés dolognál csodásabb. Ezért is alapvető, hogy a jelenetalkotásokban kevés alkalommal vagyunk egyedül, és inkább ketten vagy hárman szerepelünk az adott helyen és időben.

„Hallgass zenét!” és „Nézz filmeket!”

A könyvolvasáshoz hasonlóan a filmnézés és a zenehallgatás is ösztönzőleg tud hatni a gondolkodásra, az érzelmekre és a kedélyállapotra. Bár személy szerint én a könyvolvasást a másik két tevékenységnél előrébb helyezném, valójában mindhárom hat ránk és a kreatív oldalunk inspiráló elemét képezi.

„Lomtalaníts!”

Na gyűjtő vagy? Szerencsére én nem. Folyamatosan ellenőrzöm, mikor mire lehet még szükségem. Szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy tudok egyes haszontalan dolgokra nemet mondani, és azokat akár elajándékozom, vagy ha tényleg semmire sem alkalmas, egyszerűen kidobom.

„Engedd el a félelmet!”

Ez is igen fontos üzenet! Sokan azért nem mernek színjátszókra járni, mert tartanak tőle. Hiszen ismeretlen számukra, vagy akár egy téves elképzelés van bennük azzal kapcsolatban, hogy ez milyen lehet. De ez csupán játék, ezért könnyedén kellene venni. És amíg nem próbálja ki az ember, nem tudhatja milyen.

„Ne hasonlítsd magad össze senkivel!”

Olyan instrukció ez, amit nem is egyszerű betartani. Tudat alatt mindannyiunkban van félelem, hogy nem vagyunkk elég jók. A színjátszókon látunk vicces helyzeteket, nálunk ügyesebb játszókat. Ezért is nehéz elengedni az érzést, hogy szeretnénk olyanok lenni, mint a másik, vagy ilyen-olyan helyzeteket igyekszünk elkerülni. De ez mire jó? Valójában a megfigyeltről csak egy pillanatnyi képünk van. A társulat ebben az üzenetében ösztönöz minket arra, hogy merjünk egyéniségek lenni, miközben együtt fejlődünk a színjátszásban a társainkkal.

„Új ötleteidet írd le azonnal!”

Mindennapjaim része, hogy van egy zsebnoteszem. Oda mindent felírok, vagy rajzolok, akár mi is jut hirtelen az eszembe. Nagyon hasznos! Ezeket otthon újra előveszem, és úgy teszek, ahogy felírtam magamnak.

„Kérj visszajelzést a társaidtól!”

Nagyon sok ismerődöm fél kritikát adni és valóban sokat sértettnek érzik magukat, ha kritikát kapnak. Ezt sosem értettem. Szerintem a kritika jó, még akkor is, ha negatív. Ha nem mutatnak rá a hibáimra, sosem leszek képes azokat kijavítani. Bennem alapvetően megvan az igény a fejlődésre. Ehhez nagy segítséget jelentenek a visszajelzések.

„Légy nyitott!”

Egyike a kevés, de alapvető imprós szabályoknak, amelyeket mindig érdemes észben tartani. Ha együtt játszol egy jelenetben a társaddal, fogadd el az ajánlást, amit felvet. Klasszikus példa:

„Enyhe, fiam! Hát még mindig nem raktál rendet a szobádban!”

A válasz ne ez legyen: „Én nem a fiad vagyok, hanem a főnököd!”

Inkább ez: „Bocs, apa, de hát úgy lekötött ez az új játék.”

„Merj hibázni!”

A másik alapvető imprós szabály. Amikor hibázunk valójában csak új módszert találtunk ki, és egy más formát hoztunk be egy játékba. Nem biztos, hogy tudunk vele tovább haladni az aktuális játékban, de ez nem jelenti azt, hogy a hibázástól rosszul kéne érezni magunkat. Sőt! Tapasztalataim szerint a legtöbb vicces, felszabadult helyzet abból adódott, hogy mertem én, vagy a társam hibázni. Az impróban a hibázás a legtermészetesebb dolog. Fölösleges félni tőle!

„Vedd észre a jó dolgokat!”

Ez is fontos, nemcsak a színjátszásban, hanem az életben. A depresszió, a kiégés és a félelmek elleni, egyik leghatásosabb fegyver, ha arra fókuszálunk, milyen nagyszerű dolgokat éltünk át. Kiközösítettek? Elhagyott a pasid? Kirúgtak? Oké, ezek nem jó dolgok, de közben felfedeztél egy új kávéházat! Felköszöntött egy régi ismerősöd a névnapodon! Útközben meg tudtál simogatni egy aranyos kutyát!
Ügye, hogy jobb?

Mindig bearanyozta a napomat ezeknek a rövid üzeneteknek a megjelenése az Itt és Most Társulat oldalán. Az év végén hasonló üzenetek a Momentán Társulat Instagram-fiókján is megjelentek. Ezek a kis instrukciók a társulat részeiről azért is lehetnek hasznosak, mert képet nyerhetünk arról, hogy az egyes csoportok számára mik azok az alapvető értékek, szabályok, amik őket jellemzik, és amelyek alapján léteznek. Szóval az üzenet egyértelmű: Írásra fel!